•  

    Homok a szélben.. 

    1. Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok, Szeretlek és melletted vagyok. De tudod jól, hogy eljön majd a nap, És nem lesz semmi, ami majd visszatart, Mert sehol sem tudtam megnyugodni még, Ha nem lennék szabad élni sem tudnék. Homok a szélben, azt mondod, az vagyok. Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok. Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok. Homok a szélben, megváltozni nem tudok. 2. Meder nélküli folyó leszek nélküled, És meglehet, hogy sokszor tévedek, És minden reggel máshol ér talán, És senki nem fog emlékezni rám, És nem tudom, hogy mi történhet még, De ha nem lennék szabad élni sem tudnék. Homok a szélben, azt mondod, az vagyok. Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok. Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok. Homok a szélben, megváltozni nem tudok.

     

     

    Változnak az évszakok...

    Volt idő mikor még nem voltál, S nem éreztem, hogy fájna majd ha nem volnál; és most látod, féltelek, őrizlek, védelek; Mert lesz idő meglehet, hogy nem leszel már. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem; Ma sem tudom végül miért hagytak el; De téged most már féltelek, szeress úgy hogy jó legyek; Őrizz meg - elveszek ha nem figyelsz rám! Refrén: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok; Bújj hozzám, ne hagyj el; Ha én mennék, ne engedj el. Változnak az évszakok jó idők, rossz napok; Bújj hozzám, ne hagyj el; Ha én mennék, ne engedj el! Próbáltam másokkal, máshogyan; Ma egyik is, másik is messze van; És véletlen, úgy lehet, de téged már féltelek; őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám! Refrén: Változnak az évszakok...



    Érints meg..

    Megint elment a nap, ahogy mindig szokott. Nem túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak. Egy felhőn ülünk fenn a város fölött. Távolról néztük, ahogy átöltözött. Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen. Rád bízom, merre. Ne ez a bolygó legyen. Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el. Legyen függöny mögött a világ. Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen, és kívánj jó éjszakát. Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek? A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok. Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok. Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el. Legyen függöny mögött a világ. Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen, és kívánj jó éjszakát. Elment a nap, ahogy mindig szokott. De túl sok van már, amit még itt hagyott. Ami félig van kész, az ma félig marad. Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.



    K
    őfalak..


    Fáradt vagyok, és te oly messze vagy, De indulok, indulj velem. Mindenki jöjjön, ha én hívom el, Ha hívom, hogy boldog legyen! Az éjszakát végre felváltja a nap, És a kőfalak leomlanak.

     

     


    Maradj velem



    Maradj velem (Horváth Attila – Balázs Ferenc):

    amikor vége az utolsó dalnak is az utolsó hang is szétfoszlott már magányos tárgyak az elhagyott színpadon fölborult székek és konok homály papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt maradj velem, segíts nekem vigyél haza, fogd a kezem szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem vigasztalj meg, ha nem is hiszed, hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked amikor vége az utolsó dalnak is és a varázslat szétfoszlott már mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed maradj velem, segíts nekem vigyél haza, fogd a kezem szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem vigasztalj meg, ha nem is hiszed hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed

    Hazafelé...

    Kölykök a hátsó udvarból..



    Milyen őrült lárma ez? Minden ideg fájni kezd. Valaki végre miért nem szól? Persze megint ők azok, Mindig, mindig ők azok, A kölykök a hátsó udvarból. Ez egy szolid, rendes ház, Nálunk sosem volt szokás Különbözni másoktól. És most itt van pár gyerek Furcsák, érthetetlenek, Semmit nem csinálnak jól. A kölykök a hátsó udvarból A kölykök a hátsó udvarból És csupa kérdőjellel Néz szembe újra az ember Nem értjük őket réges-rég Akikkel mindig gond van, Keserű szóda a borban Velük most mihez kezdhetnénk? Kölykök a hátsó udvarból, Nincs áldás rajtatok sehol Kölykök a hátsó udvarból, Kölykök a hátsó udvarból, Szárnyatok könnyű viaszból Kölykök a hátsó udvarból, Kölykök a hátsó udvarból, Nincs áldás rajtatok sehol Kölykök a hátsó udvarból Ez egy szolid, rendes ház, Itt különbözni nem szokás, Csak a felét a vágyakból A folyó mellettünk szalad A hidak vannak csak távolabb, Vagy csak mi nem látjuk jól. A kölykök a hátsó udvarból A kölykök a hátsó udvarból Akikkel mindig baj van, Akikkel mindig gond van, Akik csupa dac és büszkeség Figyeljünk kicsit jobban! Keserű szóda a borban, Velük most mihez kezdhetnénk?

    Úgy nem hiszed el?



    Bárkit kísért ezen a csillagon, Minden harang érted is szól. Minden történetnek része vagy, Legyen bármi, legyen bárhol, Soha semmi nincs túl távol És körbezár, még ha nem is középen állsz. Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad, Minden összeér az ég alatt, És a körforgásnak része vagy: Amit mérgezel, az mérgez, Amit érzel, az téged érez, Amit megérintesz, az kapcsol valahová. Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el. Soha ne kérdezd, hová tartozol, Minden harang érted szól, Minden dalban ott vagy már Ami él, az össze van kötve minden élettel mindörökre Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el. Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el. Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el. Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.
    K
    ell hogy várj..

    Szemedben könnyek, haragszol rám,  Hogy el kell menjek nem az én hibám.  Refr.:  Kell, hogy várj, várj is meg,  Ne félj, újra visszajövök,  De addig írj, gyakran írj,  Így szerezz egy kis örömöt nekem.  Kiszáradt torkom és ég a szám,  Utolsó csókunk, gondolj majd rám.  Refr.  Nevess, hisz így szeretlek,  Vidámnak és kedvesnek  Lássalak, ha nem leszel velem.  Nehéz most messze menni,  De könnyebb elviselni,  Ha rád majd így emlékezem.  Titokban sírhatsz egy kicsit még,  Na jól van most már ennyi elég.  Refr.

    Kevés voltam neked...

    1. Mégsem maradtál velem, nem tudom, most hogy legyen, én még mindig őrzöm a dalt, de te már nem emlékezel. És többé nem fogod a kezem, amikor elfog a félelem, hogy sok harcban kevés az értelem, az erőm túl gyorsan fogy el. R. Pedig én úgy szerettelek, hogy szebben nem lehet, s ha nem is voltam mindig veled, sose voltam ellened. És csak benned hittem, most csak azt szégyellem, hogy így is kevés voltam neked. 2. Két év volt és úgy ment el, hogy szinte észre sem vettem. Veled osztottam meg mindenem, s te hagytad elveszítenem.

     

     Számits rám..

     


    your comment


    Follow this section's article RSS flux
    Follow this section's comments RSS flux